Nigun a Kertben

sothis 2005. június 14., kedd

A POSZT-nak kevés olyan OFF-programja van, amit annyira vártam, mint a Nigun koncert. Nincs a zenében annál izgalmasabb, mint amikor a jazz-t ötvöznek valamivel; jelen esetben a kelet-európai zsidó dallamvilág néhol vidám, pattogós, olykor fájdalmas hullámainak házasságáról van szó a jazz-el.

Az elektronikus zenében járatosak már találkozhattak hasonló hibriddel az Anima Sound System albumain (természetesen nem a saját zenei világukon belül), de még soha nem ért olyan katartikus élmény, ahol a haszid dallamok ennyire megfogták volna kiéhezett érzékszerveimet. A helyszínválasztás telitalálat volt; a Dante Café kerthelyisége ideális helyszínnek bizonyult a koncert megrendezésére, a rengeteg növény között már-már elhittem a mediterrán jelzőt városunkra.

Mátis kolléga érkezése után a zenekar is rákezdett, némi csúszás után, de ez a késés csak segítette a koncert hangulatát, mert a sötétedéssel bekapcsolták a lampionokat, meggyulladtak a mécsesek az asztalon és egészen családias légkörben hallgathattuk a Nigunt. A gitár, dob, bőgő, szaxofon felállású zenekar természetesen zeneileg teljesen profi volt (aki jazzt játszik, az ugyebár házasságban él a hangszerével), a haszid dallamokat a klarinét szolgáltatta, uralva ezzel a Dante kerthelyiségét meglátogatók hangulatát.

Kiemelkedő volt Baló István dobos teljesítménye, aki egy akkora szólóval koronázta meg az estét, hogy kis túlzással orgazmusközeli állapotba kerültem. Amivel végleg elnyerte a zenekar a rokonszenvemet az az alázat, amivel viseltettek a hangszereik iránt. A fotók is bizonyítják, hogy teljes átszellemültségben, transzban játszottak és ez tökéletesen lejött a színpadról. Az egybegyűltek végül óriási vigyorral nyugtázhatták, hogy erre az estére jobb elfoglaltságot lehetetlen lett volna találni.

Vissza a cikkekhez.